Naplóm lapjai

2012

2011-ben három hetet töltöttem Kínában, ezt követően négy és fél hónapot Atlantában. Kína egyik – szerencsére ma már UNESCO védettség alatt álló – kisvárosában láttam több helyütt is az „ősök csarnokában” nagy írásjelekkel kiírt mondatot:

A család tagjai szeretik, tisztelik, elfogadják egymást és az őseiket. Ez az egyszerű mondat több ezer évig jelentette a kínai társadalom alapját. Atlantai tartózkodásom alatt minden nap összegyűjtöttem az általam elfogyasztott élelmiszerek csomagolóanyagát, és ezeket apró darabokra vágva, a darabokat összevarrva állítottam össze a fenti kínai mondatot jelentő írásjeleket. Nap mint nap varrtam az aznapi atlantai hulladékból a kínai jelek egy-egy darabkáját, amíg végül megszületett a teljes mondat. Ez a tevékenységem olyan volt, mint egyfajta „naplóírás”: rendszeresen készített magánjellegű „feljegyzések” sorozata, amelyben a feldolgozott eseményekhez, gondolatokhoz való személyes viszonyulás meghatározó szerepet játszik. Az így elkészült kínai írásjeleket hazatértem után három nagyméretű, saját magam készítette papírlapra varrtam fel. Egymás mellé helyezve a három lapot kapjuk meg a kínai mondatot. A kínai művészetben a papírnak, mint alapanyagnak kiemelt jelentősége van. Számomra is fontos volt, hogy az egyedi méretű lapokat én magam, kézzel készítsem el. Különleges, megismételhetetlen textúrájú anyag jött így létre. Mivel a papírmasszát több rétegben hordtam fel, ez azt is lehetővé tette, hogy a papírtáblák belsejébe a dalai láma egy sokszor ismételt kijelentése is bekerülhessen: Life is Change. Az ezt a szöveget kiadó áttetsző-fehér betűket az első papírmassza-rétegre helyeztem rá és fedtem be őket az újabb és újabb következőkkel. Az elkészült papírlapban így természetesen ez a szöveg nem látható, de ott van, egybeépülve az őt körülölelő megszilárdult papírmasszával, amire az atlantai mindennapi hulladékból összeálló kínai írásjeleket varrtam fel.