Kinn-Benn

Áttetsző rétegek

Néhány éve, amikor egy budai utcán sétáltam, építőmunkások emelték be éppen egy konténerbe azt a 130 éves zsalugáter-párt, amit aztán hazavittem és a „kinn-benn” képsorozathoz később felhasználtam. Furcsa volt arra gondolni, hány ember, hány generáció mindennap ismétlődő mozdulata tapad ezekhez a tárgyakhoz. Foglalkoztatott, hogyan lehetne esetleg újjáéleszteni őket. A restaurálást követően persze módosult az ablak eredeti helyzete, hisz bekerült a lakótérbe.  Az új helyzetben is lehet használni, nyitni-zárni, a valahová kitekintés illúzióját kelti. Ezek az ablakok – és a sorozat többi része is – számomra olyan fal-nyitások, amiknek a segítségével különböző terekbe léphetünk be. Valamiféle átjárók keletkeznek a falakon. A képeken látható áttetsző függöny-réteg kijelöli a helyünket a térben, felveti az „itt” és az „ott” helyzetet. Úgy érezzük, hogy az a tér, amelyben állunk, folytatódik a függönyön túl. Ezért tulajdonképpen lehetőségeknek tekintem ezeket a festményeket. Nem tudjuk pontosan, mi vár ott ránk; mindenkire más – hiszen magunkban hordjuk a függöny mögötti világot, lehetőségeink minőségét, milyenségét.

Ha egy ilyen képet felteszünk bármely tér falára, olyan hatást érünk el, mintha egy új ablakot vágnánk az adott falba, még több fényt engednénk be. A létrejött felületeken átáramlik a levegő, ahogy egy nyitott ablakban behúzott függönyön is. Ezt a fénnyel keveredett, friss levegőben való közlekedés lehetőségét szerettem volna létrehozni.