A szeretet a létezés mértéke/ Hamvas Béla

A szeretet a létezés mértéke / Hamvas Béla - Karátson Gábor emlékére

Párna képek - Szeretet-Boldogság képek / Tisztaszoba

Izgalmasnak tartottam a - tulajdonképpen archaikus - formák, motívumok személyes átélésének lehetőségét az eredetitől eltérő alkotási szituációban (nem hímezve alakulnak ki a minták). Örvénylő, kavargó, kifejezetten meleg színekből épülő, oldott festői gesztusokkal borított alap felületekre kerültek a kizárólag piros színnel megjelenő, egy-egy általam különösen érdekesnek, szépnek tartott (eredetileg hímzett) motívumok. Pókháló szerűen rajzolódnak ki, mintha önmagukat hozták volna létre. Kiállítótérben pl. a tér egyik sarkában befedik a falat, mint egy intenzíven növő borostyán, tehát egy adott felületet mindenképpen be- elborítanak a viszonylag kisméretű: 20x30cm - 50x50 cm képek. Mindig összeérnek valamelyik részüknél (folyamatosság), de változó függőleges kiterjedésben mozognak – párnaként is együtt, felhalmozva voltak jelen a lakó terekben. A képek külön-külön is önálló festményként „működnek”, de együtt, rendkívül nagyszámú variációs lehetőségre adnak alkalmat. Megjelenik a kép felületeken az eredeti készítési mód is, a hímzett öltések, de a szétesett, idők során széthullott öltések nem alkotnak formákat. Talán keresik helyüket, mozognak, vándorolnak – mint a hóban futkosó  madarak lábnyomai… Az elszabadult hímzés darabkák átszövik, átölelik a festett motívumokat, együtt mozognak, válnak valamivé.

Tisztaszoba: A 19.sz.-ban és a 20.sz. első felében a magyar parasztházaknak általában egy lakószobája volt és esetleg egy ünnepi szobája (tiszta, parádés szoba).  A két szoba közti különbség főleg a díszítettségben és a használatmódban volt. Ezt a szinte „szentéllyé” alakított helységet, a nők által egész életük során készített kézimunkák borították. Egészen másképp gondolkodtak a hasznos, nem hasznos dolgok, tárgyak és egyéb fogalmak felől. Mai szemmel nézve ez a  rendkívüli energiákat megkövetelő „szentély fejlesztés”, teljesen értelmetlennek, haszontalannak tűnhet. Létrehozóik számára azonban, identitásukat alapvetően meghatározó volt az a tárgy együttes, amit az egymást követő női generációk hoztak így létre. A minták alig változtak az évszázadok folyamán. Azért is, hiszen készítőik vallásának és hiedelemvilágának a jelképei voltak ezek a díszítő motívumok. Meghatározott hagyomány rendszerben való létezés, adott mintakincshez való kötődés, folyamatosság jellemezte alkotóik életét és a keretek megtartásával volt lehetőség az újításokra, kreatív megoldások keresésére. Engem különösen a matyó, mezőségi, rábaközi és a székelyudvarhelyi motívumok nyűgöztek le.

A régi fa deszkákból készült háttéren megjelenő képek, Karátson Gábor emlékére készültek.