A híreken túl

Személyes valóságok

Régóta figyelem, hogy a valóságunkat leíró, rá reflektáló médiák az elmúlt évtizedekben hogyan kommunikáltak.Természetesen az is folyamatosan megfigyelhető, hogy bármelyik időszakot is vizsgáljuk, a világ különböző pontjain élők, egymástól teljesen eltérő módon látják, értelmezik az azonos jelenségeket. Egymás megértésére különböző konszenzusokon alapuló rendszerek, szabályok, mértékegységek szolgálnak. Viszont világunknak rengeteg olyan észlelési rétege van, ami nem írható le szabály rendszerekkel. Az egymástól különböző kultúrák, vallási rendszerek a legegyszerűbb dolgokat is másképp értelmezik. Rendkívül bonyolult, egymástól eltérő, híreket közvetítő rendszerek „pókhálója” szolgáltat folyamatosan információkat a világ eseményeiről. A fentiekből következik, hogy nem létezik EGY IGAZI megfejtés. Ezért nem is ezt keresem, hanem a saját észlelési, befogadási rendszeremen keresztül olyan képfelületeket hoztam létre, melyek legalább akkora igazság tartalommal bírnak, mint bármelyik híreket tartalmazó újság kísérő fotói. Ezzel a sajátos látvány világot teremtő (sokféle irányban tereket nyitó, megmozgató) sorozatommal, szeretném, ha közösen gondolkodnánk a „valóság” fogalmáról, valóságunknak a befogadásáról, befogadhatóságáról, a vizuális érzékelésünknek a biztos vagy bizonytalan voltáról, vagyis változékonyságáról, végtelen sokarcúságáról.

A képek alapanyaga és technikája: különböző struktúrájú merített papírokra fekete tussal készültek festett, illetve nedvesen-szárazon tovább rajzolt felületek. Ezt követően, a pádovai Szent Antal bazilika „Messaggero”(Üzenet) című lapjának 2017-18-ban megjelent számait gyűjtöttem össze, hogy ezekből a világ eseményeiről hírt adó, világunkat tükröző cikkekből, átkeverve, átrendezve egy másik világot hozzak létre, a fekete expresszív jellegű, festett felületekre ráhelyezve.

Rengeteg féle szimbólum keveredik a felületeken: kinek és mit jelképez a szarvas, repülő galamb képének használata…( elég kockázatos), első világháborúból visszamaradt rozsdás konzerv dobozok, híradás egy olasz fotográfus hétköznapi életet megjelenítő könyvének megjelenéséről, Haitin gyerekek capoeráznak az iskolában, Benedek pápa látogatása egy börtönben, kalkuttai szent Teréz egy kisgyerekkel, menekült táborban élő kislány, egy Mária szobor ausztriai Margit sírjáról, Benedek-rendi szerzetesek hogyan készítik évszázadokon át termékeiket, tengeren érkező menekültek, Hayez „Csók” című képe, a fatimai szűz centenáriuma, szardíniai hagyományok…

A keletkezett képeken tehát egy másféle valóságot látunk, nem akarom megmondani milyet, nem a kimondás a lényeg, maga az átrendezés, átalakítás, személyre szabás, saját rendszer keresése és esetleg találása. ”Másféle valóság”…mindenki egy más valóságban létezik, ahány ember, annyiféle valóság él egymás mellett.

A Pádovában és Budapesten készült festmény-fotó montázs képeimben a legkülönbözőbb korok eseményeit tetszőleges módon keverem, rakom össze. Egyszerre tekintek rájuk egyféle naplóként, amiben valahogy mégiscsak tükröződnek mindennapjaink, másrészt ugyanannyira tartom őket valós, valóságunkat leíró felületeknek, mint az akármelyik folyóiratban megjelenő, híreket illusztráló dokumentarista igénnyel készült fotókat.