Vass Mária

Nézz és láss!

Népszabadság, 2016. január 8.

A képek érdekesek, nem a festészet titkai. De azért néha jó látni, hogy az eredeti látványból hogyan lesznek formák, színek, foltok a festményen. Erre nyújt lehetőséget ez a kiállítás

Így ír a tárlatról Zoltai Bea: Egy rendkívül érdekes zsinagógát találtam Pápán.  Az itt élő zsidó közösség 1844-ben a neoreneszánsz stílust választotta az épület külső megjelenéséhez.  A zsinagóga mérete ezekkel a stílusjegyekkel és a hozzá tapadt történelmi eseményekkel -  befeszülve a környező házak közé -  megdöbbentő látványt nyújt a városban. Mikor beléptem, percekig semmit sem láttam, csak a hatalmas, hűvös tér vett körül.  Az ablakokat fedő, beszakadt vásznak résein beszűrődő fényben lassan jelentek meg az enyészet által szinte "feloldott" falak.  Az épület egy tökéletes történelmi lenyomat, hiteles emlékmű a jelenlegi formájában. Repülő galambok a belső térben, teleírt falak, a targoncák füstjének nyomai…

A festmények többsége ezt a mai állapotot jeleníti meg. Három kép viszont azt a várakozással teli ürességet idézi fel, amikor még használta a mindennapjaiban az épületet a zsinagógát létrehozó közösség.  Kétféle üresség - kétféle csend. Hogyan lehet megjeleníteni az ürességet? Hányféle üresség van egyáltalán?

Fontos volt számomra az is, hogy a hatalmas belső teret megidéző képekhez kapcsolódjon néhány kisebb, bensőséges hangulatú csendélet, melyek a péntek esti, vacsora utáni hangulatot adják vissza. A képsorozattal „csak” emlékezni szeretnék. Néha ez nem is tűnik könnyűnek, pedig erre az alapra bármit lehet építeni.