Jolsvai András

A hallgatás kövei

168 Óra, 2015. december 17.

A pápai zsinagóga  - múlt és jelen – ezt a címet viseli Zoltai Bea legújabb kiállítása, mely az Izraeli Kulturális Intézet Paulay Ede utcai kicsiny kiállítótermében nyílt meg. Alig több mint egy tucat kép, egy részük olajfestmény, másik részük vegyes technikával készült, a java a címben is említett pápai zsinagógát jeleníti meg: hol egykori, elképzelt pompájában, hol mai, romos állapotában. Zoltai Beának ez az épület persze jelkép. Olyan jelkép mindazonáltal, amely impozáns formái révén meg titokzatos színei révén meg hajdan erős, azóta halványodó fényei által a festőnek ideális témául szolgál. Ünnep és hétköznap, múlt és jövő, ragyogás és pusztulás: mindez belesűríthető ebbe a zsinagógatörténetbe, ahogy a magyar zsidóság diadalmas felemelkedése és a holokauszt borzalma is. Nem csoda,  hogy Zoltai Beát hosszú ideig tartotta fogva ez az épület, ez a téma, ez a jelkép. A megoldások persze sokfélék, még ha  a könnyed, impresszionisztikus ecsetkezelés összeköti is az egyes képeket. Vannak perspektivikus ábrázolások, vannak apró részletek, kinagyítva, fény- és árnyjátékok belső terekről s még megannyi más lehetőség. Zoltai Bea ennél a sorozatnál se tagadja meg mesterét, Gyémánt Lászlót , akit nem csak bravúros ecsetkezelésében követ, hanem a fotográfia és a festék termékeny egymásra találásában is.

Mindössze 15 kép: többségük a zsinagógát dolgozza fel négy csendélet pedig a hajdani zsidó ünnepek meghitt világát: díszesen terített asztal, ezüstkészlet, kalács, szőlő. Nyugalom, biztonság, hagyomány. És persze erő: erő, mely az előbbiekből fakad, s mely átsegíti az embert jón és rosszon egyaránt.

Ünnepi tárlat ez. Megrendítő, szépséges, emelkedett.